A legutóbbi bejegyzés után azt hittem több időm lesz írni, de nem. Most megpróbálok pótolni. Azóta sem vagyunk kevésbé elfoglaltak, főleg mióta felfedeztük Viktorral az egyetem alagsorában található biliárd-, pingpong- és csocsóasztalokat. Amellett, hogy használatuk teljesen ingyenes, a nap huszonnégy órájában rendelkezésünkre állnak, ami igen hasznos az éjszakai projektmunkák alatt. Az itteni egyetemünk vezetése sokkal kevésbé paranoiás az otthoniakénál, minden diák kap egy belépőkártyát, amivel bármikor kinyithatja a legtöbb ajtót, a mester képzésesek pedig (mint mi), gyakorlatilag az összeset, amit ki akarhatnak, így az ingyenes kávé-automatát is használhatják. Viktor néha a fárasztó bulikból hazafele beugrik az egyetemre meginni egy kávét, olykor még a hajnalban filmező phd-sek közé is beül (gyanítom horkolni - de erről nem szól a fáma).
Édesanyám, mint a blog kommentek írásától idegenkedő olvasója megkért, hogy vegyek vissza. Az izlandiak légúttisztítási módszeréről írt kommentem verte ki nála a biztosítékot. Mind a stílust, mind a tartalmat kifogásolta. Szerinte nem helyes egy poén kedvéért lejáratni egy egész népet. Szerintem sem, dehát "ilyen ez a show biznisz".
Másrészt pedig, amit leírtam az igaz és minthogy nekik ez természetes, az izlandiak nem hiszem, hogy zokon vennék. Bár nemtom végülis, amikor megjegyeztem egy izlandinak, hogy a rohadt cápahús (nemzeti eledel, a friss cápahús mérgező a sok ammónia, meg mittoménmi miatt, ezért fél évig rothasztják és attól jó lesz, az emberpisi-szaga meg átmegy cicakaksi-szagba) aromája olyan, mint a macskaszaré, akkor kicsit megsértődött, de amikor a külföldi barátnője is nekem adott igazat, megenyhült...aztán otthon még biztos elvitatkoztak rajta.
Szóval visszakanyarodva az eredeti témához a másik probléma a körülírás módjával volt. Sajnos ennél enyhébben (most akkor nem írnám le még egyszer) nem lehet megfogalmazni a dolgot és még így sem volt igazán szemléletes, az igazi élmény sokkal ijesztőbb. Egy tanulótársunk elég jól tudja utánozni őket és valóban, az ilyenkor alapból átszellemült arcuk összes izmát felhasználják a megfelelő porlasztás érdekében, annyira rákoncentrálnak a feladatra, de ezt tényleg nem bántásból írom. Aranyosak. Főleg a lányok.
Na ennél több sort tényleg nem áldoznék erre a témára, a lényeg annyi, hogy a szüleim megkértek, hogy közöljem nem örülnek neki, hogy ezt így leírtam, ők nem így neveltek. Valóban nem, de mentségemre szóljon, hogy ilyen jellegű kultúrsokk helyes feldolgozására se készítettek fel.
A tisztesség úgy kívánja, hogy azt is leírjam, természetesen nem minden izlandi ilyen, sokan közülük csak akkor csinálják, ha meg vannak fázva, néhányan meg akkor se. Ráadásul a lakosság 10%-a lengyel, szóval tényleg nem olyan vészes a helyzet. Arról meg, hogy a frekventáltabb helyeken fehér a járda a szétköpködött rágóktól, mit mondjak? Biztos a turisták... Vagy már ilyen volt, mikor meghódították a szigetet... Esetleg az idehurcolt ír rabszolgák.
Az ír rabszolgákról jut eszembe. Az ísafjörðuri idegenvezetőnk (leiðsögumaður) felhívta a figyelmünket, hogy létezik egy honlap, ahol minden izlandi végigvezetheti a családfáját egészen az első viking telepesekig. Ez első hallásra hatalmas adatbázis lehetne, de valójában mindössze kb. 600 ezer személyről (élő és halott izlandiak) és 300 ezer felhasználóról (élő izlandiak) van szó. Mindenesetre a kutatómunka eltarthatott egy darabig. Ez onnan jött, hogy egy ír srác megkérdezte, hogy az ír rabszolgák is benne vannak-e. Nos, ők nincsenek benne.
Legközelebb leírok még egy-két núpuri élményt, az azt követő bejegyzések pedig a reykjavíki életről, az egyetemről és a sziget körüli utazásainkról fognak szólni. Megpróbálok minél több általános érdekességet beleszőni a történetekbe, hogy azok számára is élvezhető (esetleg hasznos, ha vmi okból ide tévednének) legyen, akik pont letojják, mit vergődünk itt a fél évig tartó éjszakában. Mire ezekkel végzek, már valószínűleg otthon leszek. Igazából várom. Nem rossz itt, de hiányoznak a barátok, Timi, a család, a kiadós ebédek, az olcsó bulik, kezd honvágyam lenni. Kicsit nyomaszt, hogy mindennek nyoma marad leírva, nehéz lesz így átkölteni a történeteket, de szerencsére ez korántsem minden, egy-két évig elleszek a maradékból, meg azért ezeket is fel lehet turbózni pár "ezt túl hosszú lett volna leírni" részlettel. :)
Most ide megint nem illett be igazán semmilyen kép, de szerencsére Viktor a létező legváltozatosabb pozíciókban képes elaludni a laptopjával, a lényeg, hogy világítson. :D
És még adós voltam egy HH önarcképpel, amiből sikerült megszerezni végre az egész alakos verziót.
Kær kveðja!
