Egy napfényes szombat délután érkeztünk újra Reykjavíkba. Akkor már nyomasztott a gondolat, hogy a két nadrágomból egyet Núpurben felejtettem, de alapvetően jól éreztem magam a 10 órás utazás ellenére. Hja, a busz papíron kilenckor indult volna, de minket speciel 9:05-kor ébresztett Viktor. Ránk törte az ajtót azzal, hogy lassan pakolni kéne és elkezdte bedobálni a cuccainkat mindenféle szatyrokba.:) Persze nem ezeket a szavakat használta és a segítsége inkább hátráltatott, de azért mindenképp megható volt a gondoskodása. Igen, ő frissen kelt, mert éjfél körül kiütötte magát egy svéd lánytól kapott snüsszel (ez valami teafilter-szerűségbe csomagolt dohánypor-féleség, amit az ínyre kell rakni), 8 órát alhatott.

A snüssz egyébként Izlandon annak ellenére illegális, hogy bizonyított káros hatása nincs, de még csak a statisztikák se mutatnak rá, hogy lenne, sokkal kevésbé veszélyes, mint a legális cigaretta. Ezen persze nem lehet meglepődni egy olyan országban, ahol a nyolcvanas évek végéig be volt tiltva a sör, a többi szeszes ital viszont nem. Alkoholhoz jutni most is csak Vínbúðinban lehet, ez egy állami kézben tartott áruházlánc, ami minőségtől függően az arany és a platina világpiaci ára közötti sávban értékesít szeszes italokat hétköznapokon, déltől hatig. Az alkoholos italok ára úgy 3-4-szeres a magyarországihoz képest mind a boltokban, mind a szórakozóhelyeken. Az egyetlen kivétel az úgynevezett "léttbjór" -fordítsuk gyenge sörnek-, ami 2,5%-os alkoholtartalommal bír és az ára megegyezik a Soproniéval, ez a legtöbb élelmiszerboltban megvásárolható. Alkoholmentes sörrel még nem találkoztam az országban.

Kicsit elkalandoztunk. A snüsszről tehát nem tudjuk, hogy káros-e, de első fogyasztásra könnyen szétcsaphatja az embert viszonylag magas nikotintartalma miatt. Ez történt Viktorral is, szegény járni alig tudott, a laptopját is én kapartam ki alóla, hogy ne azon aludjon, tehát a segítségét felfoghatjuk viszonzásként is. 

Származási hely: Flunkyball

Olasz-magyar belsőépítészeti remekmű

Fentebb láthatjátok a szobánk alapállapotáról készült képet (az ágy előtti ruha- és egyéb-halmok nincsenek rajta). Ebből a masszából kellett 10 perc alatt szép gömbölyű táskákat formálnunk derék olasz lakótársammal. Ilyen sebességű folyamatoknál előfordul ugye, hogy a tétel, miszerint anyag nem vész el, csak átalakul érvényét veszti. Hát igen, a telefonom belefagyott az ébresztésbe, van ilyen. Az élet sója. Mínusz egy nadrág. 

Származási hely: RVK

Külváros - ez a szellősség jellemző beljebb is

No de térjünk vissza Reykjavíkba. Eltaxiztunk a leendő ideiglenes szállásunkhoz, hogy lerakjuk a cuccunkat, aztán nyakunkba vettük a várost. Aznap éjjel egy úgy nevezett Menningarnótt (culture night) volt, amit az izlandiak szívesen hasonlítanak utcabálhoz. Hát nem hasonlított hozzá. Gyakorlatilag szétverték körülöttünk az utcákat, akkora tömegnyomor volt, hogy mozdulni nem tudtunk, a szemétben úszni lehetett volna. Úgy voltunk vele, hogy rendben, van ilyen, egyszer az évben elengedik magukat az izlandiak, de nem igazán akartunk részt venni a dologban az egész napos buszozás után.

Származási hely: RVK

Hallgrímskirkja

Az éjszakánkat szokás szerint a buszterminálban töltöttük, mert aznap estére nem sikerült szobát foglalni. Reggel elindultunk megkeresni a leendő végleges szállásunkat, mert az ideiglenesre csak délután költözhettünk be. Pár óra alatt meg is találtuk az egyetemmel együtt, aztán vettünk némi ennivalót (vasárnap 1kor nyitnak a boltok), aludtunk egy órácskát vmi játszótéren és elsétáltunk a belvárosba. Eközben a városmegítélési mutatónk jobbára az unalmas és a nyomasztó között ingadozott köszönhetően a teljesen kihalt, szürke utcáknak, az orkán erejű szélnek és a hólyagosodásnak induló talpainknak.

Származási hely: Egyetem

Egyetem -az épületeket ezen a környéken földsáncokkal védik (véleményem szerint) a széltől

Származási hely: RVK

Látkép az utcánkból

Mikor végre beköltözhettünk volna, összefutottunk pár ismerőssel (csak ismerősök járkáltak az utcákon, az őslakosok még a rombolás fáradalmait pihenték ki éppen), akik megerősítettek benne, hogy nem azért tűnik sivárnak a város, mert már vagy hatvan órája nem aludtunk ágyban (a két órás núpuri alvást nem számoljuk be az elcseszett ébresztés miatt), hanem azért, mert az. 

Származási hely: Esja

A város az Esjáról - sajnos köd volt

Ez az érzésünk azóta sem változott jelentősen, főleg mióta erősen sötétbe fordultak a nappalok, de némileg finomodott azért. A belváros régebbi épületeit, utcáit kifejezetten megszerettem, hangulatosak. A XX. század fordulóján valamivel több, mint 6000 ember élt itt. Óvárosról így nem igen beszélhetünk, de az ekkortájt épült, jobbára két-három szintes, színesre festett, lécekkel borított (esetleg belőlük épült - nem akartam lefeszíteni őket, hogy benézzek alájuk) házak és a masszív halszag igazi skandináv halászfalu érzést kölcsönöznek a kikötő környékének. A halszagról lemondanék, de a többi tényleg tetszik. A későbbi generációk is felismerték, hogy egy olyan országban, ahol az év egyik felében borult az ég, a másik felében meg sötét van (és borult az ég) és a helyi flóra mammutfenyője a buxus, a színek használata stratégiai kérdés ... csak leszarták. Próbálkoznak ők a maguk módján, az újabb épületeket a sötétszürkétől kezdve a világosszürkén át a piszkosfehérig számtalan árnyalatúra építik (nem, nem festik), hogy ne legyen egyhangú. Az eredmény nem túl meggyőző. A formavilág még elmegy, tudnak ők, ha akarnak, de a festésnél valahogy elmegy a kedvük, vagy nem tartják praktikusnak, mert aztán úgyis újra kell festeni, nem tudom, de az összkép elég sivár. 

Származási hely: RVK

A kikötő egy része

A belvárost északról és részben nyugatról az óceán határolja, tőle keletre a parton egy amolyan izlandi léptékű mini-Manhattanbe tévedhetünk. Nem kell nagy dologra gondolni, néhány üveg-acél monstrum, 10-15 emeletesek, de így is elég feltűnőek. Rajtuk túl pedig, vagy dél-délkelet felé indulva tíz perc séta után az éjszakánként meglehetősen zsúfolt központot észrevétlenül felváltják a véget nem érő kertváros kihalt, steril utcái. 

Származási hely: RVK

Tipikus belváros-közeli utca

Származási hely: RVK

A Mini-Manhattan egy része

Származási hely: RVK

 A Höfði Palota - 1986-ban itt indult el a hidegháború végéhez vezető folyamat Reagan és Gorbacsov találkozójával, ma üresen áll - idén szeptemberben volt száz éves (aznap fel is gyújtották)

Amikor azt mondom, véget nem érő, természetesen túlzok, mert ez mégiscsak (a fény...:D bocs, ezt nem mindenki érti, de kellett, szal ez mégiscsak) egy sziget, de ez a kertváros tényleg nagy. Van egy-két pár emeletes lakótelep, de az emberek nagy része családi házban él. Úgy, hogy egyáltalán nem kell spórolniuk a hellyel, nem kell zsúfolódniuk, mert mindenkinek van egy-két autója, az úthálózat pedig még tíz-húsz évig minden bővítés nélkül biztosítja a dugó nélküli közlekedést. A fűtés gyakorlatilag ingyen van a geotermikus energiából, kő van dögivel, így a házakat se kell aprózni, akit nem zavar, hogy reggelente 5 perccel többet kell autóznia munkába (ha van, mert eddig nem sikerült rájönnünk, miből élnek, pusztán a vissza nem fizetett hitelekből nem hiszem, hogy ennyit félretettek volna), az épít egy szép nagy házat a kertváros szélére, ami valójában már valamelyik szomszéd város széle. Ezért a pár utcás belvárost és a nagyobb bevásárlóközpontok környékét leszámítva a széles, szellős (és szeles) utcákon néha úgy érzi az ember, mintha valami szellemvárosban járkálna.

Származási hely: RVK

Elhagyatott udvar a belvárosban, az épület berendezése a núpuri szobánkéhoz hasonló

A tömegközlekedés állapota kielégítő, ha szerencsés helyen lakik az ember. Dél körül és nyolc után a legtöbb busz fél- vagy egyóránként jár, ami érthető, mert így is üresek. Gyanítom, hogy az alacsony érdeklődés egyik oka a kétállapotú sofőrök vezetési stílusa lehet. Padlógáz vagy padlófék, nemtől függetlenül. Talán a férfiak kevesebbszer ugratnak fel hosszú egyenes szakaszokon a padkára, de azért ők is igyekeznek. Beszállás után sprint az ülésekhez, mert aki lemarad, annak két lehetősége van. Karkiszakadást kockáztatva megpróbál kapaszkodni és ha szerencséje van, egy kanyarban be tud lendülni az ülésbe, vagy megpróbálja kisebb ütközésekkel úgy alakítani a röppályáját, hogy az egy ülésen végződjön. Mindkettő fáj.

Származási hely: RVK

Átlagos kihasználtságú járat

Az egyik izlandi csoporttársunk elbeszélése alapján a Stræto (izlandi Körös Volán, roppant kreatív név egyébként, azt jelenti, hogy busz) kevésbé mobil infrastruktúrájával is akadtak korábban problémák. Valamikor az ezredforduló táján felújították a megállókat és mindenhol csilli-villi (természetesen "közbeszerzéssel", jó drágán elkészíttetett ... bizony, a korrupció nem magyar találmány, annyi a különbség, hogy itt az állam is lop külföldről) térképeket helyeztek ki, olyanokat, hogy tényleg csak a hülyéknek és a gyengénlátóknak kellett kérdezősködni. Meg azoknak, akik nem tudták a megálló nevét, azt ugyanis elfelejtették kiírni/bejelölni. Ha már úgyis változtatni kellett, akkor úgy döntöttek, hogy át is helyeznek pár megállót (nyilván nem azért, mert kellett a munka vmi ismerős cégének), de a régieket otthagyták úgy, hogy még egy cetlit se ragasztottak rá, hogy "elromlott, egy utcával arrébb próbálkozzál". Így a kevésbé szerencsés embereknek csak akkor kezdett gyanússá válni, hogy valami nem stimmel, mikor az előző sofőr anyázásával töltött óra után a második sem vette fel őket. Velünk is történt hasonló, egy jól sikerült szombat este után vártunk egy darabig az első buszra, aztán rájöttünk, hogy vasárnap dél előtt nem járnak a buszok. A bérlet egyébként 3 hónapra átszámítva olyan 18000 HUF, ez soknak tűnhet első hallásra, de diákkedvezmény nélkül otthon is ilyen árban van kb. sztem. Mondjuk ott nem is kell fél órát várni a buszokra.

Származási hely: RVK

Templom Akureyriben, az izlandiak valamiért nem szeretnek templom alakú templomokat építeni - ez még jól néz ki, de vannak elég félelmetesek, majd lefotózzuk

Származási hely: RVK

Izlandon nincs baboskönyv... :)

A távolsági tömegközlekedést repülőjáratokkal oldották meg, pártíz kilométernél távolabbra nem nagyon járnak buszok. Magára valamit is adó egy-két ezer lakosnál népesebb városnak már van repülőtere. Ez nem is olyan drága és viszonylag könnyű kifogni valamilyen akciót, egy jegyet a sziget másik felére 10000 HUF-nak megfelelő összegből már könnyen meg lehet szerezni.

Most, hogy így kiokosodtatok az izlandi tömegközlekedésből, el is búcsúznék, várnak a projektek. Nem nagyon készítettünk képeket sajnos, mert elég hamar megszoktuk, hogy itt élünk és a Dómot se fotózza le az ember minden reggel, mikor elmegy mellette.

Kær kveðja!