Bejegyzések Izlandról

Egy izlandi Erasmus ösztöndíjról (igazából kettőről) szóló blog azok számára, akiket érdekel.

Friss topikok

  • vidéki men: @Hg: Viszont ha tudod két perces szünetekkel hangosan szívni a taknyod, miközben beszélgetsz vkiv... (2009.10.21. 19:21) Érdekességek
  • bohdana: Menjetek Ukrajnába, az király:) csak a zsernyákokkal vigyázzatok, vagy legyen sok-sok felesleges p... (2009.09.02. 22:23) Núpur, Ísafjörður
  • Náóúri: a ragozás néhol fura,de no para,magyar tantónéni:) (2009.08.27. 09:28) Irány Núpur
  • Mustár: Egyébként elégedett vagyok az oldal minőségével...:) (2009.08.17. 19:11) Bevezetés
  • JohnnyEldorado: 101 Reykjavík, Yeahhh! Akkó lehet én is elolvasom. Csakmegvanangolulisvalahol. Máté receptekért ... (2009.08.14. 08:52) Utazás

Barlangászás

2009.12.07. 18:57 Hg

Szeptember vége fele esett meg velünk, hogy a buddy-m felajánlotta, elvisz minket barlangászni. Nem volt igazán más választása, mert egy olyan túrát terveztünk be, ami szerinte életveszélyes lett volna az idjőjárás miatt és mivel látta, hogy másképp nem tud minket lebeszélni, felajánlott egy alternatív megoldást. Jó fej. :)

Származási hely: Barlangászás (Búri)

Hjörtur (balról)

Származási hely: Barlangászás (Búri)

Hjörtur autója (jobbról)

Akkora terepjárója van, mint egy ház, unokahúgom simán tudna sétálgatni alatta (kis túlzás). Maga barkácsolja otthon a gépet, mesélt pár érdekes dolgot. A gumikat pl. finom pengével vagdossák be kézzel, hogy jobban tapadjon a havon. Szerelt be a gépébe kipufogógáz-hőmérklet mérőt, ami az utunk során 200 és 300 között mozgott, de elmondása szerint havas terepen nem ritka, hogy felmelegszik 700-ra, olyankor nem árt kicsit pihentetni a motort. A felező és a differenciálzár kapcsolóját még be tudtuk azonosítani, de a harmadik sebességváltónak látszó tárgy és a különféle húzogatós-tologatós biszbaszok (amiket rendszeresen használt a terepen) funkcióját még megtippelni se tudtuk, megkérdezni pedig elfelejtettük. Mindenesetre első ránézésre egy repülő vezetése könnyebnek tűnik. :) A diplomamunka-témája is hasonló, egy benzines autót alakítanak át elektromossá. Elég jól haladnak, idén elkészül, ha minden igaz.

Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)

Előkészületek

A barlang maga nagyon érdekes volt, én még sosem voltam az aggtelekinél kevésbé kiépített barlangban azelőtt. Nem volt vészes, nagyrészt vízszintesen mentünk, az elején volt egy kis csúszás-mászás-kapaszkodás, utána széttöredezett kövek között botorkáltunk, a végére pedig az egész úgy kiszélesedett, hogy egy vonat is elfért volna benne. Egyből a metró-alagút jutott róla eszébe mindkettőnknek, kétoldalt még egy-egy kitüremkedés is futott - ameddig a láva szintje ért, mikor még folyt benne -, pont úgy nézett ki, mintha egy-egy kábel lenne, ami a kocsik ablakából is látható. A legvégén volt egy 17 m-es szakadék, eredetileg úgy volt, hogy oda is lemászunk biztosítással, de végül nem vittünk kötelet.

Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)

Itt nem mentünk le

 

A barlang úgy keletkezett, hogy a kiömlő láva felszíne megszilárdult, belül pedig folyamok alakultak ki, aztán mikor ezek elfogytak, a helyükön megmaradt a barlang, vagy inkább alagút. Néhol úgy is néz ki a felszíne, mintha még mindig folyna, helyenként még az éppen kipukkanó és megszilárduló lávabuborékok is kivehetők. Vannak a plafonról lógó cseppkő-szerű képződmények, ahogy a lecsöppenő láva megfagyott, de ezektől nem kell elájulni, mondtuk is a srácoknak, hogy ok, jól néz ki, de ha 5 centinél nagyobb cseppköveket akarnak, akkor jöjjenek Aggtelekre, azok ráadásul még most is nőnek. :)

Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)
Származási hely: Barlangászás (Búri)

Láva

 

Szal érdekes volt, de elég fárasztó, mert egyszerre kellett a lépéseinket figyelni, nehogy kitörjük a lábunkat a kövek között és a fejünk fölé is figyelni, nehogy beverjük, ráadásul mindezt félhomályban, a fejlámpák fényénél.

Származási hely: Barlangászás (Búri)

A csapat

 

Kær kveðja!

Szólj hozzá!

Egyetem

2009.12.04. 04:07 Hg

Izlandon meglepően sok egyetem van, a pontos számot nem tudom, de ha jól emlékszem tíznél több. Sajnos elég kevés pontos számmal tudok szolgálni, de az arányok kb. jók lesznek, legalább annyira, hogy a lényeg érthető legyen. Aztán ha vki vmit jobban tud, akkor kijavít, ha meg nem, hát ez van. A két legnagyobb felsőoktatási intézmény Reykjavíkban található, az Izlandi Egyetem és a Reykjavíki Egyetem. Utóbbi, ahova mi is járunk egy magánegyetem, úgy 1000 diákkal, előbbi pedig állami tulajdonban van és kb. 20000 hallgatót számlál. Van még egy pártízes létszámú egyetem Ísafjörðurben, egy valamivel nagyobb Akureyriben, egy meglepően nagy, párszázas Bifröstben (az egész város az egyetem és a kollégium, tényleg), pár apróbb Reykjavíkban és valószínűleg még egy-kettő kelet dél-kelet felé is. Szóval a mienk a második legnagyobb az országban, de így is sokkal kisebb a legnagyobbnál. Ezt fontos elmondani, mert én a többi egyetemről nem nagyon tudok beszélni, csak ezt ismerem, elképzelhető (bár nem valószínű), hogy a többi teljesen más és akkor félrevezetnék mindenkit (nem mintha ezzel bármi problémám lenne, de azért ne már, ha nem muszáj :)).
 
Származási hely: Egyetem
Az egyetem infromatikai épülete
 
Az otthoni és az itteni oktatás között alapvető szemléletbeli különbségek vannak. Itt sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyakorlati tapasztalatszerzésre, önálló munkavégzésre. Három elég komoly tárgyat vettünk fel és mind a háromból egyenként négy projektfeladatot kellett teljesíteni, amik (természetesen tárgyon belül) többé-kevésbé egymásra épültek, de a legtöbb legalább olyan nehéz volt, mint mondjuk egy átlagos alga kötprog, amiből csak egy van az egész szemeszterre. A könnyítés az, hogy lehet csapatban is dolgozni, ami szerintem nagyon hasznos, hiszen a munka világában meglehetősen ritkák az egyszemélyes projektek. Tehát az önálló munkavégzés mellett a csapatmunkához is szoktatják a diákokat, otthon nagyon kevés az ilyen tárgy.
 
Származási hely: Projectmunka az egyetemen
Komolyan vesszük a határidőket :)
 
A három tárgyból kettőnél prezentációkat is kellett tartanunk, az egyiken minden nap. Az elején persze bénáztunk, meg a végén is, de egyre kevesebbet. És ez megint csak nagyon hasznos dolog, mert ha egy projekt résztvevője vagy, kénytelen vagy megértetni magad a társaiddal. Konkrétan prezentációt tartani persze (a persze finnül popsit jelent :)) vetítéssel meg minden akkor kell leginkább, ha menedzser vagy, vagy kutatsz, de magyarázni mindenhol kell. Ilyen óra is kevés van otthon sajnos.
 
Hasonlóan jó hatással van az előadói készségre az a tény, hogy az órák sokkal interaktívabbak, mint otthon, a diákok megvitathatják egymással a nézeteiket, vitatkozhatnak, sőt, kell is nekik, egyes tanároknál ez 10%-ot jelent az év végi jegyből. Ehhez nyilván közvetlenebb tanárok is kellenek, és tényleg. A professzor kéri, hogy írjunk neki, ha bármilyen problémánk van a feladat megoldásával, de bármilyen jellegű ímélre válaszol legrosszabb esetben (ha pont akkor fekszik le, mikor írunk) 8 órán belül. Szegeden előfordul, hogy a gyakorlatvezetődtől is csak a következő szemeszterben kapsz választ, az előadóknak meg néha még írni se mer az ember. A tanár és a diák között itt nincs akkora szakadék, persze nehéz is lenne létrehozni egy olyan nyelven kommunikálva, ami nem ismeri a magázást.
Azért ne legyünk igazságtalanok, ez egy magánegyetem, a tanárok kevés diákkal dolgoznak és a munkájukhoz méltón meg vannak fizetve. Nyilvánvaló, hogy egy magyar előadó, akit többszáz hallgató bombáz levelekkel és közben ki tudja hány másodállásban dolgozik, hogy kijöjjön vhogy, ezt nem tudja ilyen egyszerűen megoldani. És ennek ellnére sokan mégis megoldják a diákokért, ha az oktatás struktúrája nem tökéletes, az nem csak az ő hibájuk.
 
Származási hely: Projectmunka az egyetemen
 Több napos tesztek
 
Ez a közvetlenség, érdeklődés egyébként nem csak a tanárokra jellemző, a legtöbb izlandi ilyen. Szívesen elegyednek szóba bármilyen idegennel, mindenre kíváncsiak és ők is mindent szívesen megosztanak akárkivel. Nem tudom ez mennyire tanult viselkedésforma, mert többször előfordult már velem, hogy az iskola mellett elsétálván leszólítottak az egyébként önfeledten játszó gyerekek. Néha már jó messziről ráköszönnek az ismeretlen emberre egy hangos "Góðan daginn"-al. Egyszer egy hatéves forma kislány szaladt oda a kerítéshez és megkérdezte, hogy "Hvað heitir þú?". Elsőre fel sem merült bennem, hogy hozzám beszél, és nem is értettem, mit kérdez, de a csápolásából nyilvánvalóvá vált, hogy velem van beszéde. Lányos zavaromban angolul szólaltam meg, mondtam, hogy nem igazán beszélek izlandiul. Vette a lapot, "What's your name?", hangzott a kérdés. Ekkor leesett (az állammal együtt), hogy izlandiul is ezt kérdezte, megmondtam hát neki, hogy hívnak, visszakérdeztem, ő is megmondta. Nem emlékszem már, valószínűleg Helgának hívták, minden lányt úgy hívnak errefelé. Itt búcsúzóra fogtam, mert az órám közben már javában tartott az egyetemen, de ő még gyorsan megkérdezte, honnan jöttem. A Hungary-t nem értette, de az Ungverjalandira már bólogatott. Ha rajta múlik valószínűleg még mindig ott beszélgetnénk - addigra egyébként már az összes gyerek odasereglett megcsodálni a külföldit -, de sajnos búcsút kellett intsek. Valószínűleg a génjeikben van ez a közvetlenség.
 
Amikor írtam, hogy odaszaladt a kerítéshez, abból arra lehetne következtetni, hogy itt is ketrecben tartják a kisiskolásokat. Hát nem. Van ugyan egy jelképes kerítés, de az inkább csak a járókelőknek, hogy ne vágják le az utat arrafelé, egyáltalán nincsenek kapuk, az iskolaudvar több irányból is nyitott. Az alsós kisgyerekeknek gondolom meg van mondva, hogy ne nagyon kószáljanak el és nem is teszik, de ha mégis, akkor sincs semmi, előbb-utóbb visszamennek. Leggyakrabban felnőtt sincs velük, elvannak nélkülük is, fára másznak, labdáznak, eszükben sincs rossz fát tenni a tűzre, mert nincs megtiltva. :)
 
Vissza az egyetemre. A gyakorlatcentrikusságnak megfelelően a munka nagy része a szorgalmi időszakban oszlik el. Egy nagyon érdekes rendszert vezettek be idén az egyetemen, két héttel korábban kezdődik a tanítás és ezen a két héten csak egyetlen választott tárgya van mindenkinek. Minden hétköznap reggeltől délutánig óra, prezentációk, utána projektezés estig, esetleg este is. Meglehetősen fárasztó és nekünk nagyon rosszul jött, mert az első két napról lemaradtunk a nyelvtanfolyam miatt, az első óráinkra gyakorlatilag a buszterminálból mentünk, mindig egy lépéssel a többiek mögött voltunk, ráadásul mienk volt az egyetlen két fős csapat, de a vizsga után, szeptember legelején már 7 kredittel a zsebünkben vághattunk neki a szemeszternek. Szóval így alapvetően én ezt egy hasznos újításnak tartom, de egy olyan országban, ahol a legjobb turistautak szeptember végére életveszélyessé válnak én ezt a két hetet inkább november végére tenném. Kicsit frusztráló úgy ülni az órákon, hogy este csupán egy-két órára megy le a nap és közben a naptárt nézegeted, hogy akkor most el tudunk még ide meg oda menni ezután, vagy nem, vagy próbáljuk meg mégis, vagy ne. Persze a reykjavíki emberek többségének úgyis csak az a lényeg, hogy el tudjon húzni a Kanári-Szigetekre télen egy-két hónapra, pár hegyre meg rálátnak a városból, az nekik elég. Kicsit idegesítő, hogy ilyen gyönyörű országban élnek és csak a várost meg a repteret látják belőle, de ez az ő bajuk. Irigykednem nem kell, mert ott van a Retyezát, a Bihar, Szegednél napfényesebb hely meg egyszerűen nem létezik. Az egyetlen, ami nagyon fog hiányozni az a végtelenség-érzés, hogy minden hegy mögött van még egy, napokig lehet kószálni anélkül, hogy emberkéz nyomaira bukkannánk. Olyan tiszta. Ilyennek képzelem az Örök Vadászmezőket, ide egyszer még visszatérek. Vagy így, vagy úgy. :')
Kicsit elérzékenyültem, de már elmúlt. :) A vizsgaidőszak a fentebb leírtaknak megfelelően csupán egy hetes, mert csak egy-két vizsga van és azok se túl nehezek. Van még egy-két hét az utóvizsgákra januárban, ennyi.
 
Az egyik egyetemi csocsóparti után felfedeztünk egy a diákoknak kialakított pihenőszobát bőrkanapékkal, plazmatévével, dolby rendszerrel, playstation-nel, mindennel, ami kellhet. Ilyen is van, de nemigen használják. A sportra itt még annyi hangsúlyt sem fektetnek egyetemi szinten, mint otthon. Eddig nem derült ki, hogy van-e az egyetemnek egyáltalán bármilyen sportlétesítménye a pingpongasztalon kívül. Kötelező tesiórák nincsenek, sőt egyáltalán nincsenek. Aki akar, persze el tud menni sportolni valamit, valószínűleg itt jobban ügyelnek a diákok önmaguktól is a testükre, mert ránézésre jobb fizikummal rendelkeznek. Sokan nyűgnek veszik az otthoni tesiórákat és pont miattuk van rá szükség, mert ők azok, akik másképp nem mozdulnak meg. Ráadásul a szegedi rendszer így, hogy a hagyományosak mellett olyan sportokra is lehetőséget biztosít, amikről sok ember nem is tudja, hogy létezik valószínűleg sok embert térít sportosabb útra, feljavítva és meghosszabbítva ezáltal az életüket. Az itteni egyetemistákat tehát nem kell sportra kényszeríteni, középiskolásokat viszont itt is gyakran látunk iskolaköröket futni, igaz csak lányokat. A fiúk vagy nagyon gyorsak, vagy nekik külön kiképzés jár, nem tudom, de futni még nem láttuk őket.
 
Ennyi jutott most így hirtelen az eszembe, a többit majd leírom később. Az elkövetkező bejegyzések nagy része a vadregényes észak-keletre repít majd benneteket. :)
 

 Kær kveðja,

Hg

Szólj hozzá!

Mágneses elhajlás, ajánló

2009.12.03. 00:18 Hg

 A mágneses elhajlás kb. -20° a szigeten. Legalábbis ennyi volt 2000-ben és tekintve, hogy az északi mágneses pólus 40 km-t teszt meg évente Szibéria felé, ez vmicskét változhatott. Ekkora eltérés mellett azért már szépen félretájolhatja magát az ember a semmi közepén, lezárt utakon járva. Ez meg is történt párszor, de nem bántuk, mert így sikerült felfedeznünk egy most épülő utat, ami még nincs rajta a térképen. :)

Szerettem volna feltölteni pár képet, de rohadt lassú itt a net és szeretném szétveretlenül hazavinni a gépemet, így felhagytam a próbálkozással. Gépszétverésről jut eszembe egy vicces történet. Egyik osztrák csoporttársunknak problémája támadt a színeszászlós multi operációs rendszerét futtató mobiltelefonjával, nem bootolt be. Viktor épp meg akarta kérdezni, próbálta-e újra flashelni, erre vigyorogva meséli a srác, hogy "Szétvágtam. Rohadt nehéz volt, 15 percig tartott, de szétvágtam egy (itt egy olyan szót mondott, amit nem értettünk)-val.". Rákeresett, mutatott egy képet, a titokzatos tárgy egy csipőfogó volt. Viktor megjegyezte, hogy azért előtte kipróbálhatott volna egy-két kevésbé végleges megoldást is, de ő szemmel láthatólag nagyon büszke volt magára és elmagyarázta, hogy csak így tud nyugodtan aludni. A slusszpoén, hogy egy ugyanolyan modellt vett a régi helyett, mint az enyém és neki is lépten-nyomon lefagy. Kíváncsian várom, hogy végzi szegény. Tapasztalatból mondom, hogy a falhoz vágásos tesztet jobban bírja, mint a fal, nem lepődnék meg, ha a csípőfogó se vinné. :)

Ez a bejegyzés inkább egy felvezetés lett volna elkövetkezőkhöz (képekkel), rengeteg érdekes helyen jártunk, megkerültük a szigetet, felderítettük a déli gleccserek vidékét és mindezekről sok-sok képet készítettünk. Jön, jön, jön... :)

De csak az ajánló és az egyetemi életről szóló bejegyzés után. ;)

 

Blogajánló

 

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani Nóri izlandi blogját.

Sok tekintetben tartalmasabb, mint ez, szépek a képek, rövidebbek a mondatok és a nézőpont is teljesen más, ezt az alábbi idézettel szemléltetném is (a téma Reykjavík):

"Mindenfajta város építési koncepciót nélkülöz, aminek van sok nekem nagyon tetsző oldala. A házak elképesztően színesek. Egy utcán belül a szivárvány akár minden színét megtalálhatjuk. Szeretnek helyet adni a művészetnek a tűzfalak nagyobb felületein, emiatt sok ház oldala elképesztő festményeknek feszít vásznat. Nem tudok szabadulni attól a megérzésemtől, hogy az izlandiak minden lehetőséget megragadnak, hogy kifejezzék magukat."

Rendszeres olvasóink azonnal észrevevehetik az éles kontrasztot kettőnk városleírása között. Természetesen mindkettőnknek igaza van (persze nekem jobban :P), a különbség a nézőpont. Ez nagyon fontos, ha teljes képet szeretnétek kapni Izlandról, akkor mindenképp olvasgassátok az ő irományait is, én is azt teszem. Több szem többet (és mást) lát. :)

És ha már reklám, legyen kövér. Sokan közületek biztosan ismerik már világjáró vízivezető Péter barátom blogját. Nos, akik nem, azoknak is biztos mond vmit a Karaly név... :) Ha mégsem, akkor is csak ajánlani tudom. Nem jártál még Costa Ricán? Kimaradt Szlovénia? Nem tudod, hogy kell szakszerűen végrehajtani az eszkimót? Azt se tudod, mi az? Olvass, szórakozz, tanulj itt. Csak ne felejts el lélegezni közben. :)

 

Kær kveðja!

Szólj hozzá!

RVK

2009.11.21. 02:01 Hg

Egy napfényes szombat délután érkeztünk újra Reykjavíkba. Akkor már nyomasztott a gondolat, hogy a két nadrágomból egyet Núpurben felejtettem, de alapvetően jól éreztem magam a 10 órás utazás ellenére. Hja, a busz papíron kilenckor indult volna, de minket speciel 9:05-kor ébresztett Viktor. Ránk törte az ajtót azzal, hogy lassan pakolni kéne és elkezdte bedobálni a cuccainkat mindenféle szatyrokba.:) Persze nem ezeket a szavakat használta és a segítsége inkább hátráltatott, de azért mindenképp megható volt a gondoskodása. Igen, ő frissen kelt, mert éjfél körül kiütötte magát egy svéd lánytól kapott snüsszel (ez valami teafilter-szerűségbe csomagolt dohánypor-féleség, amit az ínyre kell rakni), 8 órát alhatott.

A snüssz egyébként Izlandon annak ellenére illegális, hogy bizonyított káros hatása nincs, de még csak a statisztikák se mutatnak rá, hogy lenne, sokkal kevésbé veszélyes, mint a legális cigaretta. Ezen persze nem lehet meglepődni egy olyan országban, ahol a nyolcvanas évek végéig be volt tiltva a sör, a többi szeszes ital viszont nem. Alkoholhoz jutni most is csak Vínbúðinban lehet, ez egy állami kézben tartott áruházlánc, ami minőségtől függően az arany és a platina világpiaci ára közötti sávban értékesít szeszes italokat hétköznapokon, déltől hatig. Az alkoholos italok ára úgy 3-4-szeres a magyarországihoz képest mind a boltokban, mind a szórakozóhelyeken. Az egyetlen kivétel az úgynevezett "léttbjór" -fordítsuk gyenge sörnek-, ami 2,5%-os alkoholtartalommal bír és az ára megegyezik a Soproniéval, ez a legtöbb élelmiszerboltban megvásárolható. Alkoholmentes sörrel még nem találkoztam az országban.

Kicsit elkalandoztunk. A snüsszről tehát nem tudjuk, hogy káros-e, de első fogyasztásra könnyen szétcsaphatja az embert viszonylag magas nikotintartalma miatt. Ez történt Viktorral is, szegény járni alig tudott, a laptopját is én kapartam ki alóla, hogy ne azon aludjon, tehát a segítségét felfoghatjuk viszonzásként is. 

Származási hely: Flunkyball

Olasz-magyar belsőépítészeti remekmű

Fentebb láthatjátok a szobánk alapállapotáról készült képet (az ágy előtti ruha- és egyéb-halmok nincsenek rajta). Ebből a masszából kellett 10 perc alatt szép gömbölyű táskákat formálnunk derék olasz lakótársammal. Ilyen sebességű folyamatoknál előfordul ugye, hogy a tétel, miszerint anyag nem vész el, csak átalakul érvényét veszti. Hát igen, a telefonom belefagyott az ébresztésbe, van ilyen. Az élet sója. Mínusz egy nadrág. 

Származási hely: RVK

Külváros - ez a szellősség jellemző beljebb is

No de térjünk vissza Reykjavíkba. Eltaxiztunk a leendő ideiglenes szállásunkhoz, hogy lerakjuk a cuccunkat, aztán nyakunkba vettük a várost. Aznap éjjel egy úgy nevezett Menningarnótt (culture night) volt, amit az izlandiak szívesen hasonlítanak utcabálhoz. Hát nem hasonlított hozzá. Gyakorlatilag szétverték körülöttünk az utcákat, akkora tömegnyomor volt, hogy mozdulni nem tudtunk, a szemétben úszni lehetett volna. Úgy voltunk vele, hogy rendben, van ilyen, egyszer az évben elengedik magukat az izlandiak, de nem igazán akartunk részt venni a dologban az egész napos buszozás után.

Származási hely: RVK

Hallgrímskirkja

Az éjszakánkat szokás szerint a buszterminálban töltöttük, mert aznap estére nem sikerült szobát foglalni. Reggel elindultunk megkeresni a leendő végleges szállásunkat, mert az ideiglenesre csak délután költözhettünk be. Pár óra alatt meg is találtuk az egyetemmel együtt, aztán vettünk némi ennivalót (vasárnap 1kor nyitnak a boltok), aludtunk egy órácskát vmi játszótéren és elsétáltunk a belvárosba. Eközben a városmegítélési mutatónk jobbára az unalmas és a nyomasztó között ingadozott köszönhetően a teljesen kihalt, szürke utcáknak, az orkán erejű szélnek és a hólyagosodásnak induló talpainknak.

Származási hely: Egyetem

Egyetem -az épületeket ezen a környéken földsáncokkal védik (véleményem szerint) a széltől

Származási hely: RVK

Látkép az utcánkból

Mikor végre beköltözhettünk volna, összefutottunk pár ismerőssel (csak ismerősök járkáltak az utcákon, az őslakosok még a rombolás fáradalmait pihenték ki éppen), akik megerősítettek benne, hogy nem azért tűnik sivárnak a város, mert már vagy hatvan órája nem aludtunk ágyban (a két órás núpuri alvást nem számoljuk be az elcseszett ébresztés miatt), hanem azért, mert az. 

Származási hely: Esja

A város az Esjáról - sajnos köd volt

Ez az érzésünk azóta sem változott jelentősen, főleg mióta erősen sötétbe fordultak a nappalok, de némileg finomodott azért. A belváros régebbi épületeit, utcáit kifejezetten megszerettem, hangulatosak. A XX. század fordulóján valamivel több, mint 6000 ember élt itt. Óvárosról így nem igen beszélhetünk, de az ekkortájt épült, jobbára két-három szintes, színesre festett, lécekkel borított (esetleg belőlük épült - nem akartam lefeszíteni őket, hogy benézzek alájuk) házak és a masszív halszag igazi skandináv halászfalu érzést kölcsönöznek a kikötő környékének. A halszagról lemondanék, de a többi tényleg tetszik. A későbbi generációk is felismerték, hogy egy olyan országban, ahol az év egyik felében borult az ég, a másik felében meg sötét van (és borult az ég) és a helyi flóra mammutfenyője a buxus, a színek használata stratégiai kérdés ... csak leszarták. Próbálkoznak ők a maguk módján, az újabb épületeket a sötétszürkétől kezdve a világosszürkén át a piszkosfehérig számtalan árnyalatúra építik (nem, nem festik), hogy ne legyen egyhangú. Az eredmény nem túl meggyőző. A formavilág még elmegy, tudnak ők, ha akarnak, de a festésnél valahogy elmegy a kedvük, vagy nem tartják praktikusnak, mert aztán úgyis újra kell festeni, nem tudom, de az összkép elég sivár. 

Származási hely: RVK

A kikötő egy része

A belvárost északról és részben nyugatról az óceán határolja, tőle keletre a parton egy amolyan izlandi léptékű mini-Manhattanbe tévedhetünk. Nem kell nagy dologra gondolni, néhány üveg-acél monstrum, 10-15 emeletesek, de így is elég feltűnőek. Rajtuk túl pedig, vagy dél-délkelet felé indulva tíz perc séta után az éjszakánként meglehetősen zsúfolt központot észrevétlenül felváltják a véget nem érő kertváros kihalt, steril utcái. 

Származási hely: RVK

Tipikus belváros-közeli utca

Származási hely: RVK

A Mini-Manhattan egy része

 

Származási hely: RVK

 A Höfði Palota - 1986-ban itt indult el a hidegháború végéhez vezető folyamat Reagan és Gorbacsov találkozójával, ma üresen áll - idén szeptemberben volt száz éves (aznap fel is gyújtották)

Amikor azt mondom, véget nem érő, természetesen túlzok, mert ez mégiscsak (a fény...:D bocs, ezt nem mindenki érti, de kellett, szal ez mégiscsak) egy sziget, de ez a kertváros tényleg nagy. Van egy-két pár emeletes lakótelep, de az emberek nagy része családi házban él. Úgy, hogy egyáltalán nem kell spórolniuk a hellyel, nem kell zsúfolódniuk, mert mindenkinek van egy-két autója, az úthálózat pedig még tíz-húsz évig minden bővítés nélkül biztosítja a dugó nélküli közlekedést. A fűtés gyakorlatilag ingyen van a geotermikus energiából, kő van dögivel, így a házakat se kell aprózni, akit nem zavar, hogy reggelente 5 perccel többet kell autóznia munkába (ha van, mert eddig nem sikerült rájönnünk, miből élnek, pusztán a vissza nem fizetett hitelekből nem hiszem, hogy ennyit félretettek volna), az épít egy szép nagy házat a kertváros szélére, ami valójában már valamelyik szomszéd város széle. Ezért a pár utcás belvárost és a nagyobb bevásárlóközpontok környékét leszámítva a széles, szellős (és szeles) utcákon néha úgy érzi az ember, mintha valami szellemvárosban járkálna.

Származási hely: RVK

Elhagyatott udvar a belvárosban, az épület berendezése a núpuri szobánkéhoz hasonló

A tömegközlekedés állapota kielégítő, ha szerencsés helyen lakik az ember. Dél körül és nyolc után a legtöbb busz fél- vagy egyóránként jár, ami érthető, mert így is üresek. Gyanítom, hogy az alacsony érdeklődés egyik oka a kétállapotú sofőrök vezetési stílusa lehet. Padlógáz vagy padlófék, nemtől függetlenül. Talán a férfiak kevesebbszer ugratnak fel hosszú egyenes szakaszokon a padkára, de azért ők is igyekeznek. Beszállás után sprint az ülésekhez, mert aki lemarad, annak két lehetősége van. Karkiszakadást kockáztatva megpróbál kapaszkodni és ha szerencséje van, egy kanyarban be tud lendülni az ülésbe, vagy megpróbálja kisebb ütközésekkel úgy alakítani a röppályáját, hogy az egy ülésen végződjön. Mindkettő fáj.

Származási hely: RVK

Átlagos kihasználtságú járat

Az egyik izlandi csoporttársunk elbeszélése alapján a Stræto (izlandi Körös Volán, roppant kreatív név egyébként, azt jelenti, hogy busz) kevésbé mobil infrastruktúrájával is akadtak korábban problémák. Valamikor az ezredforduló táján felújították a megállókat és mindenhol csilli-villi (természetesen "közbeszerzéssel", jó drágán elkészíttetett ... bizony, a korrupció nem magyar találmány, annyi a különbség, hogy itt az állam is lop külföldről) térképeket helyeztek ki, olyanokat, hogy tényleg csak a hülyéknek és a gyengénlátóknak kellett kérdezősködni. Meg azoknak, akik nem tudták a megálló nevét, azt ugyanis elfelejtették kiírni/bejelölni. Ha már úgyis változtatni kellett, akkor úgy döntöttek, hogy át is helyeznek pár megállót (nyilván nem azért, mert kellett a munka vmi ismerős cégének), de a régieket otthagyták úgy, hogy még egy cetlit se ragasztottak rá, hogy "elromlott, egy utcával arrébb próbálkozzál". Így a kevésbé szerencsés embereknek csak akkor kezdett gyanússá válni, hogy valami nem stimmel, mikor az előző sofőr anyázásával töltött óra után a második sem vette fel őket. Velünk is történt hasonló, egy jól sikerült szombat este után vártunk egy darabig az első buszra, aztán rájöttünk, hogy vasárnap dél előtt nem járnak a buszok. A bérlet egyébként 3 hónapra átszámítva olyan 18000 HUF, ez soknak tűnhet első hallásra, de diákkedvezmény nélkül otthon is ilyen árban van kb. sztem. Mondjuk ott nem is kell fél órát várni a buszokra.

Származási hely: RVK

Templom Akureyriben, az izlandiak valamiért nem szeretnek templom alakú templomokat építeni - ez még jól néz ki, de vannak elég félelmetesek, majd lefotózzuk

Származási hely: RVK

Izlandon nincs baboskönyv... :)

A távolsági tömegközlekedést repülőjáratokkal oldották meg, pártíz kilométernél távolabbra nem nagyon járnak buszok. Magára valamit is adó egy-két ezer lakosnál népesebb városnak már van repülőtere. Ez nem is olyan drága és viszonylag könnyű kifogni valamilyen akciót, egy jegyet a sziget másik felére 10000 HUF-nak megfelelő összegből már könnyen meg lehet szerezni.

Most, hogy így kiokosodtatok az izlandi tömegközlekedésből, el is búcsúznék, várnak a projektek. Nem nagyon készítettünk képeket sajnos, mert elég hamar megszoktuk, hogy itt élünk és a Dómot se fotózza le az ember minden reggel, mikor elmegy mellette.

Kær kveðja!

Szólj hozzá! · 1 trackback

VI.

2009.11.11. 02:14 Hg

A legutóbbi bejegyzés után azt hittem több időm lesz írni, de nem. Most megpróbálok pótolni. Azóta sem vagyunk kevésbé elfoglaltak, főleg mióta felfedeztük Viktorral az egyetem alagsorában található biliárd-, pingpong- és csocsóasztalokat. Amellett, hogy használatuk teljesen ingyenes, a nap huszonnégy órájában rendelkezésünkre állnak, ami igen hasznos az éjszakai projektmunkák alatt. Az itteni egyetemünk vezetése sokkal kevésbé paranoiás az otthoniakénál, minden diák kap egy belépőkártyát, amivel bármikor kinyithatja a legtöbb ajtót, a mester képzésesek pedig (mint mi), gyakorlatilag az összeset, amit ki akarhatnak, így az ingyenes kávé-automatát is használhatják. Viktor néha a fárasztó bulikból hazafele beugrik az egyetemre meginni egy kávét, olykor még a hajnalban filmező phd-sek közé is beül (gyanítom horkolni - de erről nem szól a fáma).
Édesanyám, mint a blog kommentek írásától idegenkedő olvasója megkért, hogy vegyek vissza. Az izlandiak légúttisztítási módszeréről írt kommentem verte ki nála a biztosítékot. Mind a stílust, mind a tartalmat kifogásolta. Szerinte nem helyes egy poén kedvéért lejáratni egy egész népet. Szerintem sem, dehát "ilyen ez a show biznisz".
Másrészt pedig, amit leírtam az igaz és minthogy nekik ez természetes, az izlandiak nem hiszem, hogy zokon vennék. Bár nemtom végülis, amikor megjegyeztem egy izlandinak, hogy a rohadt cápahús (nemzeti eledel, a friss cápahús mérgező a sok ammónia, meg mittoménmi miatt, ezért fél évig rothasztják és attól jó lesz, az emberpisi-szaga meg átmegy cicakaksi-szagba) aromája olyan, mint a macskaszaré, akkor kicsit megsértődött, de amikor a külföldi barátnője is nekem adott igazat, megenyhült...aztán otthon még biztos elvitatkoztak rajta.
Szóval visszakanyarodva az eredeti témához a másik probléma a körülírás módjával volt. Sajnos ennél enyhébben (most akkor nem írnám le még egyszer) nem lehet megfogalmazni a dolgot és még így sem volt igazán szemléletes, az igazi élmény sokkal ijesztőbb. Egy tanulótársunk elég jól tudja utánozni őket és valóban, az ilyenkor alapból átszellemült arcuk összes izmát felhasználják a megfelelő porlasztás érdekében, annyira rákoncentrálnak a feladatra, de ezt tényleg nem bántásból írom. Aranyosak. Főleg a lányok.
Na ennél több sort tényleg nem áldoznék erre a témára, a lényeg annyi, hogy a szüleim megkértek, hogy közöljem nem örülnek neki, hogy ezt így leírtam, ők nem így neveltek. Valóban nem, de mentségemre szóljon, hogy ilyen jellegű kultúrsokk helyes feldolgozására se készítettek fel.
A tisztesség úgy kívánja, hogy azt is leírjam, természetesen nem minden izlandi ilyen, sokan közülük csak akkor csinálják, ha meg vannak fázva, néhányan meg akkor se. Ráadásul a lakosság 10%-a lengyel, szóval tényleg nem olyan vészes a helyzet. Arról meg, hogy a frekventáltabb helyeken fehér a járda a szétköpködött rágóktól, mit mondjak? Biztos a turisták... Vagy már ilyen volt, mikor meghódították a szigetet... Esetleg az idehurcolt ír rabszolgák.
Az ír rabszolgákról jut eszembe. Az ísafjörðuri idegenvezetőnk (leiðsögumaður) felhívta a figyelmünket, hogy létezik egy honlap, ahol minden izlandi végigvezetheti a családfáját egészen az első viking telepesekig. Ez első hallásra hatalmas adatbázis lehetne, de valójában mindössze kb. 600 ezer személyről (élő és halott izlandiak) és 300 ezer felhasználóról (élő izlandiak) van szó. Mindenesetre a kutatómunka eltarthatott egy darabig. Ez onnan jött, hogy egy ír srác megkérdezte, hogy az ír rabszolgák is benne vannak-e. Nos, ők nincsenek benne.
Legközelebb leírok még egy-két núpuri élményt, az azt követő bejegyzések pedig a reykjavíki életről, az egyetemről és a sziget körüli utazásainkról fognak szólni. Megpróbálok minél több általános érdekességet beleszőni a történetekbe, hogy azok számára is élvezhető (esetleg hasznos, ha vmi okból ide tévednének) legyen, akik pont letojják, mit vergődünk itt a fél évig tartó éjszakában. Mire ezekkel végzek, már valószínűleg otthon leszek. Igazából várom. Nem rossz itt, de hiányoznak a barátok, Timi, a család, a kiadós ebédek, az olcsó bulik, kezd honvágyam lenni. Kicsit nyomaszt, hogy mindennek nyoma marad leírva, nehéz lesz így átkölteni a történeteket, de szerencsére ez korántsem minden, egy-két évig elleszek a maradékból, meg azért ezeket is fel lehet turbózni pár "ezt túl hosszú lett volna leírni" részlettel. :)
Most ide megint nem illett be igazán semmilyen kép, de szerencsére Viktor a létező legváltozatosabb pozíciókban képes elaludni a laptopjával, a lényeg, hogy világítson. :D
 
És még adós voltam egy HH önarcképpel, amiből sikerült megszerezni végre az egész alakos verziót. 

Kær kveðja! 

Szólj hozzá!

Érdekességek

2009.08.19. 12:00 Hg

    Ez egy ömlesztett bejegyzés lesz érdekességekkel, mert így utólag nem emlékszem minden részletre.

    Kezdjük Hallgrímur Helgasonnal, mert róla már beszéltem korábban is. Ő írta a 101 Reykjavík c. regényt, amiből film is készült hasonló címmel. Az egyik nap ellátogatott hozzánk és tartott egy egy-két órás előadást, amiben mesélt a filmről és a könyveiről persze sok-sok vicces és érdekes történettel kiszínezve, amiket most így természetesen nem tudok visszaadni, mert akkor én is tarthattam volna előadást. :)
    BTK-sok/műelemzőemberek zabálni fogják ezt az infót (tényleg érdekes): a filmet a Hamlet mintájára készítette el. Elmondása szerint rengeteg apró részlettel próbált utalni is a párhuzamra (szereplők nevei, dán cigit szívnak a filmben, stb.), de senki nem vette észre, ezért most elkezdte reklámozni, hogy lássák, milyen jó arc. Egyébként tényleg az, megkötni 100 teljesen különböző érdeklődésű fiatal figyelmét másfél órára bulin innen, vacsorán túl nem lehet könnyű feladat, de neki minden különösebb (észrevehető) erőfeszítés nélkül sikerült. A végén még reppelt is egy sort mindenféle kíséret nélkül (ami nem lehet könnyű), elég jól hangzott. Sajnos jégföldiül, de lefordított pár sort és azok viccesek voltak. Akik látták a filmet és tetszett nekik, azoknak tudom ajánlani a könyvet is (attól tartok, nem készült magyar fordítás), szerinte a film csak egy lágyabb, "vágott" verzió. :)

   Itt akkor meg is ragadnám az alkalmat, hogy egy konkrét példán keresztül bemutassam az izlandi névadási konvenciókat. Természetesen ők sem tudják, hogy a keresztnevet a családnév után kell írni, de náluk ez megbocsátható, mert nincs is családnév. Családok persze vannak, de tagjaik különböző utóneveket viselnek. Hallgrímur utóneve pl. Helgason, ami azt jelenti, hogy "Helga fia", tehát az édesanyját Helgának hívják, és valószínűleg teljesen más utóneve van, ahogy az édesapjának is. Ez a példa kicsit félrevezető, mert a legtöbb gyermek az édesapja keresztnevét kapja birtokos esetben nemnek megfelelően "son" vagy "dóttir" végződéssel, de egy ideje a törvény lehetővé teszi az anya nevének továbbadását is. Tegyük fel tehát, hogy egy férfit Hallgrímurnek (azért nek, mert az u izlandiban az ü-re hasonlít leginkább, azt leszámítva, hogy mély magánhangzó, de én sima ü-nek mondom, mert úgy egyszerűbb :)) hívnak és születik egy lánya és egy fia, akiket rendre Amálkának és Bélának nevez el, a teljes nevük Amálka Hallgrímsdóttir és Béla Hallgrímsson lesz, függetlenül az utónevétől, feltéve, hogy nem az édesanyjuk nevét kapják. Családnevet pedig csak akkor adhat a gyereknek, ha neki is van.
     Most, hogy ezen átrágtátok magatokat és azt hiszitek, hogy simán tudnátok anyakönyvezni egy gyereket itt az ősvikingek között, ki kell ábrándítsalak titeket. Valószínűleg tudnátok persze, de vannak buktatók a keresztneveket illetően. Ugyanis csak olyat lehet választani, ami deklinálható az izlandi ragozásnak megfelelően. Tehát ha mondjuk valamilyen nem feltétlenül egzotikus de itt szokatlan nevet szeretnél, akkor ahhoz egy külön erre a célra létrehozott tanácsnak meg kell állapítania, hogy egyszerűen ragozható-e és ha szerintük nem az, akkor más nevet kell választanod, vagy megváltoztatnod. Ez sem annyira egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, mert az izlandi ragozás néhol a szótövet is megváltoztatja, például ha a betű van benne. Zorall.

    Említést kell még tennem az izlandi állam nyelvmegőrzési, nyelvfejlesztési politikájáról is. Igen, a kettő nem zárja ki egymást. Úgy tűnik, a magyar "szarni bele, csak nem korcsosul már el teljesen az anyanyelvünk pár idegen szótól" és a szlovák "megszopatjuk a másképp beszélőket" hozzáálláson kívül létezik egy harmadik út is.
     Furcsán hangzik, de ennek egyik alappillére az angol nyelv oktatásának nagyon korai elkezdése, mert az onnan eredő jövevényszavak veszélyeztetik leginkább az izlandit. Egy olyan közösségben ugyanis, ahol mindenki jól beszél angolul nem számít menőnek/lazának/hipersznobműveltnek az, aki angol szavakat illeszt a mondanivalójába, inkább idegesítőnek. Természetesen a fiatalok rengeteg szót átvesznek/használnak, miközben tanulják az angolt, párat később is megtartanak (egyébként durván izlandiasítva, általában nem csak az írásmódot, de a kiejtést is megváltoztatják, hogy ragozható legyen, néhány példából az angolok sem tudták kitalálni, hogy mi lehetett az eredeti), de ezt később kinövik, 25 éves korukban már a szakmabeliekkel sem beszélnek kevert nyelven, ahogy az Magyarországon szokás, hogy látványosan túlműveltnek tűnjenek.
     Ez így persze csak akkor működik, ha léteznek értelmes idő alatt kiejthető, elterjedt anyanyelvi szavak az új technológiákra és a nyelv használható idegen szavak nélkül. Ezért Izlandon felállítottak egy bizottságot, aminek a feladata, hogy különböző algoritmusokkal új izlandi szavakat képezzen és megpróbálja azokat elterjeszteni. A dolog általában a terjesztési fázisban szokott elbukni, mivel sok eszköz nincs a kezükben. Az állami médián kívül senkinek nem szabhatják meg ugyanis, hogy milyen szavakat használjon, nem beszélve arról, hogy rákényszeríteni az embereket egy olyan kommunikációs elem használatára, amivel nem tudják megértetni magukat, nem feltétlenül bölcs dolog.
     És itt jön a képbe a harmadik, egyben legfontosabb elem, a nyelvet használó társadalom. Amíg ők hajlandóak arra, hogy egymás között elterjesszék az új szavakat, a régieket pedig használják, addig a stratégia működik, ezért is tudják az izlandiak minden nehézség nélkül olvasni a XIII. században íródott sagákat...upsz, ez egy idegen szó. :)

    Ez egy kicsit túl száraz lett talán így képek nélkül, ezért megnézhetitek Viktort egy rá jellemző alvó pozícióban.

6 komment

Túrák

2009.08.09. 15:49 Hg

Mint már említettem, minden hétköznap délelőtt óránk van 9tól délig, ebéd után pedig szabadon választható órák. Hétfőn és pénteken a délutánt Isafjörđurben töltjük. A délelőtti órákon tanuljuk a nyelvet, a délutániak pedig vagy játékosak (pl. izlandi játékok, nyelvtudást igénylő csapatverseny a városban,stb.), vagy az izlandi nyelvvel kapcsolatos érdekességekről szólnak (pl. szleng és jövevényszavak, a germán nyelvek kapcsolatai, ilyesmi). Mivel nem sötétedik be, esténként a környező hegyeket járjuk, és néha alszunk is.

Egész sok ismerőst sikerült összeszedni, mindig van kivel túrázni, pingpongozni vagy épp ejtőzni, bár ilyen ritkán van. Szerdán a ház mögötti hegyet próbáltuk meghódítani, csütörtükün a házzal szemben levőről néztünk szét, szombaton pedig egy 12 órás túra keretében megmásztuk a templom felőli hegyet, ami kb. 800m magas. A szállás alig vmivel van tengerszint felett.

Ez volt a legjobb túra. 10kor indultunk és 10kor értünk haza. Előző nap volt egy kisebb buli, úgyhogy nem voltunk teljesen frissek, de a szemerkélő eső mindenkit felébresztett. Nem akarom nagyon részletesen elmesélni, a képeken látszik valamennyire, hogy merre jártunk, akit meg érdekel, az jöjjön el, élőben sokkal szebb. :) Volt némi kihívás a dologban, mert meglehetősen meredek hegyoldalon kellett felmásznunk, viszonylag apró köveken., A hegy teteje viszont több kilométeren át egy kővel borított síkság, furcsa. Bejártuk, amennyire kedvünk volt, hógolyóztunk egy kicsit, aztán szedtünk vizet a patakból és lemásztunk. A többiek az egyszerűbb utat választották, én egy kicsit mászósabbat a vízesés mentén, Nóri és Viktor pedig egy egyszerűt és fárasztót, de mindenki épségben leért. Kb. 10re értünk haza és a szokásos érkezés előtti futóverseny után még tudtunk némi tengeri herkentyűs levest kunyerálni a konyhán, amivel úgy be is laktunk, hogy egyből behullottunk az ágyba.

Származási hely: 005. Közeli hegygerinc - Mýra Fell - 312m
Ugrás


Származási hely: 005. Közeli hegygerinc - Mýra Fell - 312m

A csapat

 

Származási hely: 006. Hógolyózás augusztusban a hegyen

A másik csapat

 

Származási hely: 006. Hógolyózás augusztusban a hegyen

Kilátás

Származási hely: 006. Hógolyózás augusztusban a hegyen

 

Származási hely: 006. Hógolyózás augusztusban a hegyen

 

Származási hely: 006. Hógolyózás augusztusban a hegyen

Núpur 

Származási hely: 006. Hógolyózás augusztusban a hegyen
Származási hely: 006. Hógolyózás augusztusban a hegyen

 

Származási hely: 006. Hógolyózás augusztusban a hegyen

Kinek ivóvíz, kinek útjelző, kinek mindkettő :)

 

A mai túra is 10kor indult. Autóval elvittek minket a fjord túloldalára, szintén kb. tengerszintre, és onnan megmásztunk egy 998m-es csúcsot, amihez 12km-es út vezetett. Mi, akik tegnap is túráztunk nem voltunk teljesen képben, jobbára csak követtük a többieket, egyetlen rövidítést próbáltunk meg, de azt is elrontottuk, így csak hosszítás lett belőle. Visszafele gyakorlatilag gyaloglás közben aludtunk, a csúcsról nem láttunk semmit, mert épp felhőben volt, mikor felértünk, de azért jó volt, mert út közben szép helyeken jártunk. A legtöbb hegy mind egyforma itt egyébként, vmilyen vulkáni kőzetből vannak és gleccserek dúrták közéjük a völgyeket. Az oldaluk a lankásabb részeken füves, feljebb pedig apró kövek borítják. Utazás közben már kicsit unalmas is, nem túl változatos, de mászkálni azért jó rajtuk. Ami a legjobban tetszik, hogy nincsenek turistautak, pláne nem jelzettek, mindenki megy amerre lát. Ma volt az első túra, amikor kitaposott ösvényen jártunk, de ma nem is bántam.

 

Származási hely: 014. Kaldbakur - 998m

 Az útról

Származási hely: 014. Kaldbakur - 998m

 

Származási hely: 014. Kaldbakur - 998m

Még egy csapat

 

Származási hely: 014. Kaldbakur - 998m

 Federico szívélyes üdvözlete az emlékkönyvben ("szar Lazio") :)

Származási hely: 014. Kaldbakur - 998m

 A csapat még egyszer

Származási hely: 014. Kaldbakur - 998m

Alga atomvillanás után :)

Származási hely: 014. Kaldbakur - 998m

És még egy csapat, ködben


Rengeteg a birka, ezért az összes település és tanya el van kerítve elektromos kerítéssel, vagy árkokkal. A barikat ugyanis megbillogozzák (igazából csak tetkót kapnak a fülükbe), tavasszal kihajtják a völgyekbe, ősszel összeszedik őket és a jelzések szerint szétosztják egymás között a gazdák. Mind szabadon mászkálhatnak az egész szigeten, amerre csak jól esik nekik, kivéve a településeken, mert azok el vannak zárva ugye. Nekünk, turistáknak viszont ez nem annyira jó, mert elektromos kerítéseken kell átmászkálni és árkokat ugrani. Kicsit olyan, mintha az izlandiak pótolni szeretnék a világháborús árokásást, amiből kimaradtak. Na mindegy, most nyugovóra térek, mert holnap megint órák lesznek és még a házim sincs kész.
 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása